Magyarországon 7% az enyhén értelmi fogyatékosok aránya. Az unió más országaiban ez az arány mindössze 2%. Hogy fér ez össze a világszerte zseninek tartott magyarokról alkotott képpel? Vagy talán csak a mérce nem megfelelő?

Két nyíregyházi roma fiú beperelte iskoláját, a tesztet végző szakértő bizottságot és a megyei önkormányzatot, amiért értelmi fogyatékosnak minősítették őket, megfosztva őket választott pályájuktól (egyikük autószerelőnek, másikuk pedig tánctanárnak tanult volna, most szobafestő-iskolába járnak). Az ismételt vizsgálaton már csak egyikük bizonyult valóban a normánál enyhén alacsonyabb intelligenciájúnak. A pert egyébként elvesztették, azonban fejenként egymillió forint kártérítést kaptak, ugyanis a kirendelt szakértők késve juttatták el szakvéleményüket a bíróságnak. Az egyik fiú most azt fontolgatja, a pénzből kimegy Kanadába. Ott talán tényleg lehetne belőle tánctanár...

Ez az eset nem csak azt mutatja, hogy a hátrányos helyzetű családból jövő gyerekeket nem lehet ugyanazzal a mércével mérni, mint a jól szituáltakat, hanem azt is, hogy érdemes lenne átgondolni az intelligenciatesztek illetékességét.

Dr. Gyarmathy Éva, az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének munkatársa szerint az olyan, általánosan elterjedt tesztek, mint a Stanford-Binet (az első IQ-teszt utódja) és a Wechsler (a Magyarországon általában használt, vegyes feladatokat tartalmazó MAWI-teszt W betűje innen ered)-teszt nem az életbeli, hanem az iskolai sikerességet képesek csak megjósolni. Ez alapján pedig nem szabadna dönteni emberek sorsáról, jövőjéről.

A magyar oktatási rendszer elsősorban az ún. reproduktív intelligenciára támaszkodik: ez a tanult adatok visszaidézésének képességét jelenti. Az életben azonban többre mennek a produktív intelligenciában jeleskedők: ez az az elvonatkoztatási, problémamegoldási képesség, amit hétköznapi értelemben intelligenciának nevezünk. Sokszor azok a gyerekek, akiket a reproduktív tesztek alapján speciális iskolába kényszerítenek, valójában nem értelmi fogyatékosok.

Az intelligenciatesztek nagy része kultúrafüggő, vagyis egy más kultúrából származó személy alacsonyabb pontszámot ér el. Egyértelmű ez a jelenség a nyelvi tesztek esetében, de sokszor a "józan ész" diktálta megoldások sem azonosak két kultúrában. Ráadásul a legtöbb IQ-teszt az átlagos érték közelében mér jól, a kiugró képességű vagy valamilyen szempontból különleges személyek esetében nem megbízható.

A Mensa által használt teszt gyakorlatilag kultúrafüggetlen (bár állítólag előfordult, hogy egy afrikai törzs tagjai rendre rossz megoldást adtak, majd hozzátették, hogy "De ha buta lennék, azt mondanám..." - majd elsorolták a hibátlan válaszokat), és inkább az életbeli, mint az iskolai sikerrel összefüggő általános (g) faktort méri. Kifejezetten a magas intelligenciatartomány mérésére fejlesztették ki.