A rendszeres verés csökkenti a gyerekek IQ-ját - állítja egy amerikai kutató.

Murray Strauss elmélete szerint a gyerekkorban gyakran elnáspángolt csemeték még kamaszkorban is néhány ponttal alacsonyabb IQ-val rendelkeznek, mint nem bántalmazott társaik. A 800 óvodáskorú és 700 kisiskolás gyermek felmérése azt mutatta, hogy a verekedős szülők ivadékai átlagosan 2,8-5 ponttal teljesítettek rosszabbul az IQ-teszteken. Azoknál, akiket tinédzserkorukban is atyai pofonokkal térítettek észhez, ez a különbség még szembetűnőbb volt. A vizsgálatot az egész világra kiterjesztették: 17 000 egyetemistát kérdeztek meg veréssel kapcsolatos emlékeikről, és mindenhol hasonló eredményekre jutottak.

A szerző maga is azt a következtetést vonja le, hogy a nevelési eszköztárból száműzni kellene a testi fenyítést, mivel az ebből fakadó intelligenciacsökkenés az adott ország gazdasági helyzetét is veszélyezteti. Ez a konklúzió már csak azért is különös, mert Murray Strauss azt is leírja: az alacsony társadalmi státusz összefügg mind az IQ-val, mind a verés gyakoriságával. Vagyis a szegényebb, iskolázatlanabb szülők, akik valószínűleg intelligenciában is elmaradnak jómódú kortársaiktól, hamarabb folyamodnak a nadrágszíjhoz, mint a felső középosztálybeliek. Mivel az IQ (kisebb-nagyobb mértékű) genetikus meghatározottságát ma már nem szokás kétségbe vonni, logikusnak tűnik, hogy az alacsonyabb IQ-jú szülő gyermeke is gyengébben szerepel a teszteken, akár verik, akár nem. 

Mi tehát a kutatás üzenete? Egyetérthetünk a New Hampshire-i kutatóval abban, hogy a verés stresszt, akár traumatikus élményt okozhat a gyerekeknek. Hogy emellett az IQ-ból is lefarag néhány pontot, önmagában talán nem döntő érv, de eggyel több indok, hogy ne pofozzuk gyermekünket lépten-nyomon. Még a végén hülyére verjük.

Az Index cikke.
Ami magyarul kimaradt: a társadalmi összefüggés (angol).