Mi az intelligencia? Hát, azt sajnos nem tudjuk. Két konferenciát is összehívtak pusztán ennek a fogalomnak a definiálására, de talán a leghasználhatóbb, amivel előálltak, az volt, hogy "az intelligencia az, amit az IQ-tesztek mérnek".

Arra viszont sokan sokféle választ tudunk adni, hogy mi NEM az intelligencia. 

- nem műveltség. Az összefüggés egyoldalú: egy magas intelligenciájú ember valószínűleg legalább átlagos műveltséget szerez az évek során, de még egy kimagaslóan művelt egyetemi professzorról sem állítható biztosan, hogy különösebben intelligens.

- nem bölcsesség. Ez szintén egy megfoghatatlan tulajdonság, a kutatások szerint azonban az emberek azt tartják bölcsnek, aki társaságkedvelő, gyakorlati ismeretekkel és jó önismerettel rendelkezik, érzelmileg stabil, toleráns és jól tűri a bizonytalanságot. 

- nem tehetség. Gardner többfaktoros elmélete az intelligencia alábbi fajtáit különbözteti meg: logikai-matematikai, téri, mozgásos, zenei, verbális, interperszonális (személyközi) és intraperszonális (személyen belüli). A kiemelkedő zenei, művészeti vagy sportteljesítményt nyújtókat mégsem intelligensnek, hanem tehetségesnek szoktuk nevezni. A tehetséget azonban sokan tanult képességnek tartják, míg az intelligencia felnőttkorban már nem fejleszthető célzottan.

- nem sikeresség. Az intelligenciatesztek ennek ellenére igen jól bejósolják a várható sikerességet - egyes fajtái (pl. a Stanford-Binet-teszt, amit eredetileg is erre fejlesztettek ki, illetve a magyar pszichológusok által is használt Wechsler) az iskolai eredményt vetítik előre, mások (pl. a Raven-teszt) az életbeli sikerességet. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a kiemelkedő intelligenciájúak mind nagyon sikeresek lennének.

Vagy talán ez csak a siker definíciójától függ? Mit nevezünk sikernek: azt, ha valaki egy nagyvállalat igen jól kereső vezérigazgatója; ha akár egy kis cipészműhelyben, de jól és örömmel végzi a munkáját; vagy ha önkéntesként az afrikai éhezőkön segít? Ezt mindenki maga dönti el.

Az érzelmi intelligencia fogalmát Goleman vezette be 1995-ben. Definíciója szerint ez a saját és mások érzelmeinek felismerését, értelmezését és kezelését lehetővé tevő képesség. Sejtése szerint ez az a tulajdonság, amely egyeseknek segít, hogy kibontakoztasság képességeiket és sikeresek legyenek. Antonio Damasio neurológus szerint "A legtöbb döntés, amelyet meg kell hoznunk, a lehetséges kimenetelek olyan nagy számát kínálja, hogy ha megkísérelnénk mindegyiket elemezni, annak sose lenne vége. Ha valaki meghív minket másnapra ebédre, a megbeszélt időpontban még mindig azon gondolkoznánk, vajon elmenjünk-e." A döntést az gyorsítja fel, hogy az egyes alternatívákhoz emocionális értékeket társítunk. Tehát az EQ nagy hasznunkra van a mindennapi életben!

A kutatások érdekes eredményekre vezettek az érzelmi intelligencia, az IQ és a munkahelyi teljesítmény összefüggésével kapcsolatban is. Az életbeli sikert kb. 20%-ban határozza meg az IQ. Az alacsonyabb IQ-jú dolgozók sikere azonban nagymértékben az érzelmi intelligenciától függött, míg a magasabb intelligenciájúaké kevésbé. 

A Graham Murray vezetésével a Cambridge-i egyetemen végzett kísérlet azt vizsgálta, mely agyterületek játszanak szerepet a társas hajlam kialakulásában. Azt találták, hogy azok a régiók, amelyek az ember legprimitívebb, ösztönös élvezetforrásai (például az evés és a szex) által kiváltott pozitív érzésekért felelősek, több agysejtet tartalmaztak a társaságkedvelő alanyok esetében. Arra a kutatók még nem találták meg a választ, hogy melyik az ok és melyik az okozat: azaz hogy a megfelelő helyeken koncentrált szürkeállomány okozza-e a társas hajlamot, vagy a társaságkedvelő emberek agykérge szerveződik másképpen.

És vajon mennyire társaságkedvelő a "legszínesebb szürkeállomány"?

Források:

The EQ Factor
http://www.time.com/time/classroom/psych/unit5_article1.html (angol)

Kiknek van a legtöbb agysejtjük?
http://hvg.hu/Tudomany/20090521_tarsasagi_ember_agysejtek.aspx

Neurobiology of wisdom (abstract) 
http://archpsyc.ama-assn.org/cgi/content/abstract/66/4/355  (angol)