Mielőtt bármi egyebet írnánk, tisztázzuk: az ateista 

...úgy él, mintha Isten nem léteznék. Nem feltétlenül tagadja isteni erők létét, azonban életére – amennyiben elismeri egyáltalán – a transzcendencia létezése semmilyen hatással nincs, a mindennapokban nem befolyásolja. /Wikipédia/

Az agnosztikus ellenben az, aki

...szerint a valóság végső dolgai, Isten, istenek vagy istenségek létezését nem tudjuk megismerni, nem tudhatjuk, hogy léteznek-e vagy nem, és enélkül a tudás nélkül kell élnünk a világban. /Wikipédia/

Richard Lynn, az ulsteri egyetem professzora azt állapította meg, hogy az intellektuális elit (akadémikusok) körében több az ateista, mint az átlagos népességben. Ő ezt úgy magyarázza, hogy a gyerekek még könnyen elhiszik, amit a vallásról és Istenről hallanak, de ahogy felnőnek (vagyis nő az intelligenciájuk), kétségeik támadnak. Társadalmi méretekben is megfigyelhető a változás: az iparosodott országok "kollektív intelligenciájuk" növekedése eredményeképp egyre kevesebb időt szentelnek a vallásgyakorlásnak.

Ez azonban nem egyenlő azzal, hogy fel is hagynak a kereséssel, az istenfogalom továbbra is része marad a világképüknek. (Egyes szerzők szerint, ha az ateisták nem találnak saját, a keresztényekétől eltérő nyelvezetet és fogalomkört maguknak, képtelenek lesznek elhatárolni magukat a hívőktől.)

Ha az állítás igaz, kézenfekvő, hogy a Mensában is kevesebb legyen a vallásos, mint az átlagnépességben. Vajon így van-e? 

A kanadai Mensa folyóiratának 1990. márciusi számában érdekes felmérés jelent meg, melynek szerzője, Joyce Arthur, összevetette a népszámlálási adatokat, illetve a Mensa-nyilvántartásban szereplő adatokat (ez utóbbi, a magyar Mensa regiszterével, az MM Infóval ellentétben, a vallásra is rákérdez). A hivatalos nyilvántartás szerint 1981-ben a kanadaiak 90%-a kereszténynek vallotta magát (bár kutatók szerint a lakosság mindössze 30%-a rendszeres templomjáró), és mindösze 7%-nak nem volt vallási preferenciája. A mensások szabad kezet kaptak, mivel nem listából kellett kiválasztaniuk vallásukat. Így születtek olyan válaszok, mint például a "montipitonista", az "ájtatos kapitalista", a "csokoládéimádó" és a "frizbiteriánus". A cikk lelkiismeretes szerzője mégis megpróbálta valahogyan csoportosítani a vicces válaszokat, és így arra az eredményre jutott, hogy a kanadai mensások mindössze 54%-a keresztény, 9% az egyéb, nagy vallások (zsidó, iszlám, buddhista, hindu) követője, és 37%-ot tesz ki az ateisták, agnosztikusok, szkeptikusok, természethívők stb. aránya. 

Elmondható tehát, hogy ha a hivatalos, népszámlálási adatokat vesszük alapul, a mensások valóban kevésbé vallásosak. Azonban amíg nem szűrünk ki egyéb tényezőket (pl. pszichológiai okok), semmit sem mondhatunk bizonyosra. Az említett kanadai cikk azonban felsorol még jó néhány, bizonyításra váró állítást. Például: a mensások beszédesebbek, makacsabbak, kevésbé alázatosak, függetlenebbek, és nagyobb arányban balkezesek, mint az átlag. Ez utóbbira friss, magyar adatokkal is szolgálhatunk: a Mensa HungarIQa oldalán tartott szavazás szerint a szavazók 14%-a balkezes, vagy átszoktatott balkezes. A nemzetközi statisztikai átlag 10%. Ez az adat azonban nem megbízható, mert az átszoktatás miatt sokan nem is tudják, hogy valójában balkezesek.