Bemutatkozás

Egy hely, ahol megtalálható minden, amit az IQ-ról, az intelligenciáról és a Mensáról tudni lehet, amit tudni szeretnél, amit tudni vélsz.

Friss kommentek

  • fakeplastic: akkor táborban találkozunk!! ;) (2012.07.12. 10:39) VOLT fesztivál Mensa módra
  • andras1980: Tartós ez a változás, vagy csak ideiglenes a szülés után? Akinek több gyereke van, annak fejletteb... (2010.11.10. 20:31) Szülés után is fejlődik az agy
  • andras1980: Engem nem lepett meg, hogy ha a gondolkodásunk szinkronban van, akkor az agytevékenység is. Az, ho... (2010.09.05. 19:20) Egy kerékre jár az agyunk
  • Masszőr: Nagyon érdekes kutatási eredmény. Felvetődött bennem egy kérdés: Mostanában gyakran látható élénk ... (2010.03.18. 18:43) Gesztusok és intelligencia
  • rosszarcz: Talán csak egyszerű evolúció? ;-) www.darwinawards.com/ (2010.02.16. 16:58) Aki hülye, haljon meg

Linkblog




IQ és az etnikai csoportok

2009.06.05. 16:48 | e-hun | 2 komment

Címkék: mensa intelligencia

A minap (is) olvasgattam, ezúttal az intelligenciáról.  Ez az utóbbi időben szokásommá vált. Azt  hiszem mindenkinek (nem csak proktoroknak és jelölteknek :)), akit kicsit is foglalkoztat érdemes lenne elolvasnia ezt a könyvet (N.J. Mackintosh - Az IQ és az emberi intelligencia) - és lehet, sőt biztos, hogy többen is olvastátok már -, mindenesetre sok érdekességet találtam benne. Ebből most egyet megosztok veletek, szerintem ebben érveket lehet találni a tolerancia mellett.

„Semmi okunk feltételezni, hogy az a fajta gondolkodásmód, amelyet a nyugati társadalmakban az intelligencia jeleként értékelünk, ugyanolyannak tűnik egy írástudatlan parasztokból álló társadalomban is. Az intelligencia fogalma részben társadalmi vagy kulturális konstruktum.

Amikor Alexander Lurija szovjet pszichológus és kollégái megpróbáltak gondolkodási tesztet összeállítani közép-ázsiai írástudatlan parasztok számára, nehezen találtak olyan anyagokat, amelyek konkrétak és ismerősek a vizsgált személyek számára, nem pedig elvontak és szokatlanok (Lurija, 1976). Teljes kudarcot vallottak. A szillogisztikus következtetés tesztben például a következő problémát használták:

Messze északon, ahol a hó fehér, a medvék is fehérek.
Nova Zemblija messze északon van, és ott mindig havazik.
Milyen színűek a medvék Nova Zemblijában?


A következő válaszokat kapták:

Honnan tudjam? Sosem jártam északon.
Miért tőlem kérdi? Maga az, aki utazott, nem én.
Valaki azt mondta nekem, hogy a medvék ott fehérek. De ő mindig hazudik.



Ez vajon azt jelent, hogy a parasztok nem képesek következtetéseket levonni? AZ összes fenti válasz bizonyítja az implicit következtetésekre való képességet, még akkor is, ha a pszichológusok nem ezeket a válaszokat várták.
Nem arról van szó, hogy ezek a parasztok nem tudtak gondolkodni, hanem inkább arról, hogy nem ismerték ennek a fura játéknak a szabályait, amelyet a pszichológusok játszani próbáltak velük.

Lurija egy másik fontos dolgot is talált, amit számos más pszichológus is felfedezett: a nyugati társadalmakban, ahogy a gyerekek idősebbé válnak, egyre inkább hajlamosak arra, hogy a világ dolgait taxonómiai kategóriákba sorolják. Ha kapnak egy kést, egy villát, egy kanalat, egy narancsot, egy almát és egy banánt, akkor az első és az utolsó hármat rakják egy halmazba: az első három szerszám, az utolsó három pedig gyümölcs.

Így ha a következő kakukktojás-feladatot kapják:

Kalapács, fűrész, balta, fatuskó


Akkor nehézség nélkül rávágják, hogy a fatuskó a kakukktojás.

Nem így a Lurija által vizsgált személyek. A tipikus válaszok így hangzottak:
Mind összetartoznak, mert a fűrésszel és a baltával fel lehet aprítani a fatuskót, a kalapáccsal pedig kalapálni.
Amikor azt mondták nekik, hogy van, aki szerint a fatuskó nem tartozik a többi közé, ezt válaszolták: Neki valószínűleg van már elég tűzifája, nekünk viszont nincs.
Ahelyett, hogy a tárgyakat taxonómiai kategóriákba sorolták volna, olyan csoportokat állítottak össze belőlük, amelyekkel együttesen lehet csinálni valamit. Ki merné azt mondani, hogy az egyik fajta csoportosítás „intelligensebb”, mint a másik? Mi történetesen hajlamosak vagyunk értelmesebbnek tartani a taxonómiai csoportosítást. Mások viszont nem.

Egy afrikai paraszt, amikor ugyanezzel a problémával szembesítették, azt mondta, hogy a kés és a narancs összetartoznak, mert a késsel el lehet vágni a narancsot, és egy bölcs ember így osztályozza a tárgyakat. Amikor megkérdezték tőle, hogy egy ostoba ember hogyan csinálná, akkor egy pillanat alatt egy kupacba rakta az összes evőeszközt és egy másikba az összes gyümölcsöt, (Glick, 1975)

Nem szabad elfelednünk, hogy a standard IQ-teszteket úgy tervezték, hogy a nyigati ipari társadalmakban értékesnek tartott tudást, intellektuális készségeket és kognitív képességeket mérjék, különösen azokat, amelyeket ezeknek a társadalmaknak az oktatási rendszere nagyra tart. Ezt nem is csinálják rosszul. De nincs okunk feltételezni, hogy más kultúrák vagy társadalmak osztoznak ezekben az értékekben."

Forrás: N.J. Mackintosh – Az IQ és az emberi intelligencia, Kairosz Kiadó, 2007

A bejegyzés trackback címe:

https://iqsok.blog.hu/api/trackback/id/tr551165812

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pannali 2009.06.07. 09:49:52

Erről a cikkről a nyelvvizsgák jutnak az eszembe. Hányszor hellottam, hogy valaki, aki külföldön élt tartósan, használta a nyelvet ergo pont azt tudta, amiért általában egy nyelvvizsgát vártak tőle mondjuk egy munkához, vagy a diplomájához, simán bukott a Rigó utcában.
Miért?
Mert a hagyományos nyelvvizsgán olyan feladatokat kepott, amik a hagyományos nyelvtanítás (szavak + nyelvtan) gyakorlataival válnak a "nyelvismeret" részévé.

Erről meg felrémlett egy eset, ami velem történt meg. Egy betegség miatt nem ártam eleget iskolába hetedikes koromban, és osztályozó vizsgát kellett tegyek többek között fizikából is. A tanárnő, akinek szokásos feleltetési módszere volt az előző órán a tankönyvben egységesen aláhúzatott szöveg szószerinti visszakérdezése, a vizsgán az Ohm törvényt kérdezte, de halvány lila gőzöm sem volt vajon mit neveznek így .
Mivel a beugró feladatok között is volt olyan, ami a feszültség, ellenállás és az áramerősség közti összefüggés ismerete nélkül nem volt számítható, sőt a feladatot megolását ismertettem is, kicsit fájt, hogy azért adott hármast, mert igaz, hogy ismertem az összefüggést, de nem tudni a törvényt a neve alapán elmondani, szerinte ezt bizonyította, hogy nem tanultam fizikát.
És milyen igaza volt! Nem volt aláhúzva semmi a könyvemben...

zetorov 2009.06.10. 17:24:08

Ebből a posztból csak az derült ki számomra, hogy a más kultúrák számára nem dolgoztak ki hatékony tesztelési eljárást.