A hülye címért elnézést kérünk, egyrészt utalás a mensások közül sokak által kedvelt Douglas Adams-regényre (Vendéglő a világ végén), másrészt az amerikai Mensa most zárult éves találkozójának (nálunk ez a Mensa-tábornak felel meg) is ez volt a témája, annak apropóján, hogy 2012-t írunk. A rendezvényen a magyar Mensát Chrobacsinszky Eszter képviselte, a nemzetközi Mensa vezetői csereprogramja (LEAP) résztvevőjeként.
Tudni kell, hogy az amerikai Mensa az egyik legrégebbi szervezet, és jelenleg 54 ezer tagja van. A táborban 1915-en voltak. Ehhez képest Magyarországon 800 tagból 170-200-an szoktak részt venni. Amerikában nagyon sok a tehetős nyugdíjas, aki akár már 40 éve is tag lehet (nálunk még csak 19 éves a Mensa), ezért nagy számban ők voltak jelen. Ugyanakkor ők már felismerték annak a jelentőségét, amit mi még csak épp hogy érintettünk: a fiatalok bevonzása jelenti a Mensa jövőjét. Amerikában ezért külön SIG (Speciális Érdeklődésű Csoport) létezik a tiniknek, illetve az X generáció (1961-82 között születettek) és az Y generáció (1976-1994 közötti születésűek) tagjainak. Egyébként a szállodában külön lakosztályt bocsátottak mindhárom csoport rendelkezésére, ahol a várakozásokkal ellentétben nem csak szórakozás folyt, hanem sokszor komoly szakmai megbeszélések is.
A magyar Mensa még épp hogy csak elindult azon az úton, amit minden Mensának végig kell járnia, ha meg akar haladni egy bizonyos taglétszámot. Kialakulóban vannak azok a pozíciók, formálódnak azok az ötletek, amik révén például aktívabbak leszünk a közösségi médiában, és igyekszünk többet adni a tagságnak is.
Amerikában talán ez a leginkább érezhető különbség: a tagok tényleg egy közösséghez tartozónak érzik magukat, és ezt minden lehetséges módon kifejezésre is juttatják. Előadást tartott például egy 20 éves lány, aki már 21. alkalommal van jelen hasonló éves táborban. A minden táborra külön tervezett és legyártott jelvényeket sokan egyszerre hordják. Nem szégyellik a "kockafejű" pólófeliratokat ("10 féle ember van a világon: aki érti a kettes számrendszert, és aki nem", és ez csak egy a lefordíthatóak közül) és az extrém fejfedőket sem. De ami a legfőbb: barátságosak, nyitottak, és nagyon kíváncsiak arra, milyen a Mensa máshol. Sokan egyébként tőlünk, európai "nagykövetektől" tudják meg, hogy a Mensa nem csak Amerikában létezik.
Kelet-európaiként szinte minden új és érdekes volt, maga a környezet is: Las Vegas lightosabb verziójában, a Nevada állambeli Renóban gyűltünk össze, három egybeépült kaszinó-szállodában. Félkarú rablók között oldalaztunk, amikor az előadásokra mentünk. És hogy miket hallhattunk?
Volt stand-up comedy, börleszkműsor, zumba-, hastánc- és csikung-óra, taiko-dobosok, forgatókönyvíró workshop, 25 perces novellaírási gyakorlat, csokoládékóstolás, Top Gun-kiképző előadása... ráadásul egyszerre legalább négy. Eközben az elnökség és az egyéb, vezetői szerepet betöltő tagok (például a hatalmas ország 10 régiójának vezetői, akiknek saját alapszabályról, tisztviselőkről, választásokról és folyóiratokról kell gondoskodniuk) folyamatosan üléseztek, egyeztettek, hiszen olyan messze laknak, hogy sokan csak ilyenkor tudnak találkozni.
Említésre méltó kezdeményezés és sokak kedvence volt a Mr. Mensa-választás, ahol a kockahas helyett a kockafejé volt a főszerep. Lábszépségversenyből, produkcióból, öltönyös felvonulásból és felelsz-vagy-mersz kérdésekből állt össze a program, némi vesztegetéssel kiegészítve. A lényeg a mensásokhoz illően leleményes szórakoztatáson túl a Mensa Oktatási és Kutatási Alapítványa részére történő adománygyűjtés volt. Hihetetlen, de a zsűrihelyekért folyó tomboló(a), illetve aukciós küzdelem, na meg a győztesekkel töltött egy-egy órás randik árverezése több mint 10 000 dollárt hozott a tehetséges gyerekek és támogatott intelligenciakutatók konyhájára.
Persze mindaz, amit itt lát az egyszeri kelet-európai, nem mindig tűnik alkalmazhatónak Magyarországon is, de rengeteg jó ötlet cserélt gazdát. A LEAP programot mostantól minden évben meghirdeti a nemzetközi Mensa, a nemzeti elnökségek által ajánlott tagok indulhatnak a pályázaton, ahol egy videó keretében mondják el a vezetésről és a Mensa jövőjéről alkotott elképzeléseiket. Idén 27 jelentkezőből választottak ki ötöt (köztük Esztert), akik meghívott előadóként kiutazhatnak Amerikába, illetve Balira (Indonézia). Cserébe elvárják tőlük, hogy építsenek minél jobb nemzetközi kapcsolatokat, számoljanak be az elért eredményekről, és persze néhány éven belül maguk is váljanak mensás vezetővé.
