Brit kutatók - már rosszul kezdődik. Pedg ezúttal nem állítanak semmi meglepőt: pusztán azt, hogy aki hülye, haljon meg. Illetve, felszólító mód nélkül: aki hülye, meghal. Méghozzá valószínűleg szív- és érrendszeri betegségben.

Komolyan: az öt legfontosabb kockázati tényező közül az alacsony intelligenciahányados mindjárt a második helyre került. Nem csigázzuk tovább a kedélyeket: az első a dohányzás. A harmadik helyet az alacsony jövedelem foglalja el, ezután következik a magas vérnyomás és a kevés fizikai aktivitás. Nem lepődött meg senki, ugye?

A kérdés csupán az, hogy vajon milyen irányú az összefüggés. Vajon ugyanazok a tényezők, amelyektől valaki kevésbé intelligens, egyúttal az egészségtelen életmód felé is terelik emberünket? Vagy csak annyiról van szó, hogy az IQ terén kihívásokkal küzdőknek hiába mondják, hogy éljen egészségesen, nem érti meg, hogy a saját életével játszik.

Egy másik vizsgálat során 4300 amerikai katonát vizsgáltak meg hasonló szempontok szerint. Az elemzés során kiderült, hogy 9 másik kockázati tényezővel összevetve a szívbetegségekben mutatkozó társadalmi különbségek 23%-át nem magyarázza más, csak az alacsony intelligencia.

A kutatók javaslatai szerint egyszerű, érthető, színkódos címkékkel kellene megkülönböztetni az ételeket, illetve gyerekkorban kellene odafigyelni, ugyanis az IQ ilyenkor alakul ki, és ebben a korban még lehet tenni a társadalmi különbségek kiegyenlítéséért.

Mi csak a vizsgált hatások ellentétéről tudunk beszámolni: a Mensában (legalábbis Magyarországon) alacsonyabb a dohányosok aránya, mint az átlagnépességben, minden rendezvényünk nemdohányzó. A fizikai aktivitásról már nem tudnánk őszintén dicsekedni, de hát ezért szól ez a cikk inkább az IQ-ról. Abban ugyanis jók vagyunk.

Dolgoztatni kell az agyunkat, nehogy ellustuljon - jó hír ezzel szemben, hogy a pihenés legalább ilyen fontos!

Legyen szó sportról, tanulásról vagy szellemi munkáról, minden jobban megy, ha nem szünet nélkül hajtjuk magunkat.

Jost több mint 100 éves törvénye szerint: ha két emléknyom ugyanolyan erős, akkor egy újabb memorizálási próba a régebbi emléket fogja jobban bevésni. Egyetemisták számára ennek gyakorlati jelentősége van: a szorgalmi időszakban egyszer már megtanult anyagot sokkal könnyebb a vizsga előtt felfrissíteni.

Lila Davachi, a New York University kutatója a memória és az egyes agyterületek aktivitásának összefüggéseit vizsgálja. Alanyainak szópárokat kell megjegyezniük, vagy tárgyakat párosítani színekkel. A két ismétlés között eltelt 24 óra, amiben természetesen alvás is volt, fontos részét képezte a vizsgálatnak.

Egyik kísérletének azonban az volt a lényege, mit csinál az agy a feladat végrehajtása utáni pihenés közben. A mágneses rezonanciavizsgálatok kimutatták, hogy a hippokampusz és az agykéreg bizonyos területei (a tárgyak, az arcok, illetve a helyszínek feldolgozása más-más régióban történik) között aktívabb kapcsolat figyelhető meg, ha az alany előzetesen egy emlékezetes feladatot végzett (arcokat és tárgyakat tanult meg összekapcsolni), mint ha egyszerűen tétlen volt.

Más kutatások (köztük a magyar Nádasdy Zoltáné) már vizsgálták azt, hogy a patkányokban és más rágcsálókban a hatékony tanulás akkor következik be, ha a feladat elsajátítása után az állat álmában "újraéli" azt. Davachi kísérletei azt mutatják, hogy ez az embereknél sincs másként.

Szólhatna valaki végre a vizsgaidőszakban éjjel-nappal nyitva tartó könyvtárakban hajnalig gubbasztó spanyol egyetemistáknak, hogy alvás nélkül hiába strapálják magukat!

Szerencsére lejárt már a könyök alá szorított szalvéták ideje. Már nem néznek furcsán arra, aki head-settel a fején látszólag a semmibe beszél, sőt, még gesztikulál is hozzá. Nagyon helyes! Mutogassunk nyugodtan (persze nem mindegy, hogy mit)!

A kézmozdulatok ugyanis hozzájárulnak az agy fejlődéséhez, legalábbis ezt állítja több tanulmány is. Egy chicagói vizsgálat során 50 kisgyerek mindennapjait örökítették meg 10-14 hónapos koruk között, majd elemezték azokat. Kiderült, hogy a magasabb iskolai végzettségű, illetve jövedelmű szülők több gesztust használtak, amikor a gyerekeikhez szóltak, így a kicsik is többféle jelentéstartalmat tudtak így közvetíteni: a szegényebb családokból származókhoz (13) képest 24-félét.

Ez önmagában még nem tragédia, mondhatnánk, hiszen ha nem is lesz mindenki Allan Pease, de az alapvető gesztusokat a legtöbben gond nélkül elsajátítják. Csakhogy: a fenti kutatás szerint azok a gyerekek, akik babakorukban többet gesztikuláltak, 13 évesen jóval nagyobb szókinccsel rendelkeznek, mint tétlen kezű társaik. Ez pedig előnyhöz juttatja őket az iskolában.

Uta Sassenberg, a Humboldt Egyetem doktorandusza. Kutatásában 51 gimnazistát vizsgált meg: először elkülönítette az átlagos, illetve a magas intelligenciájúakat (érdekes, hogy alacsony intelligenciájúakról nem ír a cikk: valószínűleg a Németországban gimnáziumnak nevezett, egyetemre készülő diákokat oktató intézményben ilyenek nemigen fordulnak elő), majd vizuális feladatokat adott nekik. Az intelligensebb csoport itt is jobban teljesített, azonban nem ez a vizsgálat igazi újdonsága, hanem az, hogy Utának akár nem is kellett volna megnéznie ezeket az eredményeket. A tizenhét éves ifjak gesztusai ugyanis elárulták, melyik csoportba tartoznak: az intelligensebbje körkörös mozdulatok közepette magyarázta megoldási stratégiáját.

A részletes MR-vizsgálatok kimutatták, hogy az élénk kézmozgást végzők agyának bizonyos területei fejlettebbek voltak. Azt, hogy melyik az ok és melyik az okozat, még nem sikerült meghatározni, annyi azonban bizonyos, hogy az ún. folyékony intelligencia (ez nem azt jelenti, hogy valaki hígagyú, hanem problémamegoldást, minták felismerését) összefüggésben áll a gesztusokkal. Már azt is sikerült kimutatni, hogy gyorsabban sajátítanak el új feladatokat azok a gyerekek, akiket arra buzdítanak, hogy gesztikuláljanak tanulás közben.

 Mielőtt bármi egyebet írnánk, tisztázzuk: az ateista 

...úgy él, mintha Isten nem léteznék. Nem feltétlenül tagadja isteni erők létét, azonban életére – amennyiben elismeri egyáltalán – a transzcendencia létezése semmilyen hatással nincs, a mindennapokban nem befolyásolja. /Wikipédia/

Az agnosztikus ellenben az, aki

...szerint a valóság végső dolgai, Isten, istenek vagy istenségek létezését nem tudjuk megismerni, nem tudhatjuk, hogy léteznek-e vagy nem, és enélkül a tudás nélkül kell élnünk a világban. /Wikipédia/

Richard Lynn, az ulsteri egyetem professzora azt állapította meg, hogy az intellektuális elit (akadémikusok) körében több az ateista, mint az átlagos népességben. Ő ezt úgy magyarázza, hogy a gyerekek még könnyen elhiszik, amit a vallásról és Istenről hallanak, de ahogy felnőnek (vagyis nő az intelligenciájuk), kétségeik támadnak. Társadalmi méretekben is megfigyelhető a változás: az iparosodott országok "kollektív intelligenciájuk" növekedése eredményeképp egyre kevesebb időt szentelnek a vallásgyakorlásnak.

Ez azonban nem egyenlő azzal, hogy fel is hagynak a kereséssel, az istenfogalom továbbra is része marad a világképüknek. (Egyes szerzők szerint, ha az ateisták nem találnak saját, a keresztényekétől eltérő nyelvezetet és fogalomkört maguknak, képtelenek lesznek elhatárolni magukat a hívőktől.)

Ha az állítás igaz, kézenfekvő, hogy a Mensában is kevesebb legyen a vallásos, mint az átlagnépességben. Vajon így van-e? 

A kanadai Mensa folyóiratának 1990. márciusi számában érdekes felmérés jelent meg, melynek szerzője, Joyce Arthur, összevetette a népszámlálási adatokat, illetve a Mensa-nyilvántartásban szereplő adatokat (ez utóbbi, a magyar Mensa regiszterével, az MM Infóval ellentétben, a vallásra is rákérdez). A hivatalos nyilvántartás szerint 1981-ben a kanadaiak 90%-a kereszténynek vallotta magát (bár kutatók szerint a lakosság mindössze 30%-a rendszeres templomjáró), és mindösze 7%-nak nem volt vallási preferenciája. A mensások szabad kezet kaptak, mivel nem listából kellett kiválasztaniuk vallásukat. Így születtek olyan válaszok, mint például a "montipitonista", az "ájtatos kapitalista", a "csokoládéimádó" és a "frizbiteriánus". A cikk lelkiismeretes szerzője mégis megpróbálta valahogyan csoportosítani a vicces válaszokat, és így arra az eredményre jutott, hogy a kanadai mensások mindössze 54%-a keresztény, 9% az egyéb, nagy vallások (zsidó, iszlám, buddhista, hindu) követője, és 37%-ot tesz ki az ateisták, agnosztikusok, szkeptikusok, természethívők stb. aránya. 

Elmondható tehát, hogy ha a hivatalos, népszámlálási adatokat vesszük alapul, a mensások valóban kevésbé vallásosak. Azonban amíg nem szűrünk ki egyéb tényezőket (pl. pszichológiai okok), semmit sem mondhatunk bizonyosra. Az említett kanadai cikk azonban felsorol még jó néhány, bizonyításra váró állítást. Például: a mensások beszédesebbek, makacsabbak, kevésbé alázatosak, függetlenebbek, és nagyobb arányban balkezesek, mint az átlag. Ez utóbbira friss, magyar adatokkal is szolgálhatunk: a Mensa HungarIQa oldalán tartott szavazás szerint a szavazók 14%-a balkezes, vagy átszoktatott balkezes. A nemzetközi statisztikai átlag 10%. Ez az adat azonban nem megbízható, mert az átszoktatás miatt sokan nem is tudják, hogy valójában balkezesek. 

 Magyarországon 7% az enyhén értelmi fogyatékosok aránya. Az unió más országaiban ez az arány mindössze 2%. Hogy fér ez össze a világszerte zseninek tartott magyarokról alkotott képpel? Vagy talán csak a mérce nem megfelelő?

Két nyíregyházi roma fiú beperelte iskoláját, a tesztet végző szakértő bizottságot és a megyei önkormányzatot, amiért értelmi fogyatékosnak minősítették őket, megfosztva őket választott pályájuktól (egyikük autószerelőnek, másikuk pedig tánctanárnak tanult volna, most szobafestő-iskolába járnak). Az ismételt vizsgálaton már csak egyikük bizonyult valóban a normánál enyhén alacsonyabb intelligenciájúnak. A pert egyébként elvesztették, azonban fejenként egymillió forint kártérítést kaptak, ugyanis a kirendelt szakértők késve juttatták el szakvéleményüket a bíróságnak. Az egyik fiú most azt fontolgatja, a pénzből kimegy Kanadába. Ott talán tényleg lehetne belőle tánctanár...

Ez az eset nem csak azt mutatja, hogy a hátrányos helyzetű családból jövő gyerekeket nem lehet ugyanazzal a mércével mérni, mint a jól szituáltakat, hanem azt is, hogy érdemes lenne átgondolni az intelligenciatesztek illetékességét.

Dr. Gyarmathy Éva, az MTA Pszichológiai Kutatóintézetének munkatársa szerint az olyan, általánosan elterjedt tesztek, mint a Stanford-Binet (az első IQ-teszt utódja) és a Wechsler (a Magyarországon általában használt, vegyes feladatokat tartalmazó MAWI-teszt W betűje innen ered)-teszt nem az életbeli, hanem az iskolai sikerességet képesek csak megjósolni. Ez alapján pedig nem szabadna dönteni emberek sorsáról, jövőjéről.

A magyar oktatási rendszer elsősorban az ún. reproduktív intelligenciára támaszkodik: ez a tanult adatok visszaidézésének képességét jelenti. Az életben azonban többre mennek a produktív intelligenciában jeleskedők: ez az az elvonatkoztatási, problémamegoldási képesség, amit hétköznapi értelemben intelligenciának nevezünk. Sokszor azok a gyerekek, akiket a reproduktív tesztek alapján speciális iskolába kényszerítenek, valójában nem értelmi fogyatékosok.

Az intelligenciatesztek nagy része kultúrafüggő, vagyis egy más kultúrából származó személy alacsonyabb pontszámot ér el. Egyértelmű ez a jelenség a nyelvi tesztek esetében, de sokszor a "józan ész" diktálta megoldások sem azonosak két kultúrában. Ráadásul a legtöbb IQ-teszt az átlagos érték közelében mér jól, a kiugró képességű vagy valamilyen szempontból különleges személyek esetében nem megbízható.

A Mensa által használt teszt gyakorlatilag kultúrafüggetlen (bár állítólag előfordult, hogy egy afrikai törzs tagjai rendre rossz megoldást adtak, majd hozzátették, hogy "De ha buta lennék, azt mondanám..." - majd elsorolták a hibátlan válaszokat), és inkább az életbeli, mint az iskolai sikerrel összefüggő általános (g) faktort méri. Kifejezetten a magas intelligenciatartomány mérésére fejlesztették ki. 

 A rendszeres verés csökkenti a gyerekek IQ-ját - állítja egy amerikai kutató.

Murray Strauss elmélete szerint a gyerekkorban gyakran elnáspángolt csemeték még kamaszkorban is néhány ponttal alacsonyabb IQ-val rendelkeznek, mint nem bántalmazott társaik. A 800 óvodáskorú és 700 kisiskolás gyermek felmérése azt mutatta, hogy a verekedős szülők ivadékai átlagosan 2,8-5 ponttal teljesítettek rosszabbul az IQ-teszteken. Azoknál, akiket tinédzserkorukban is atyai pofonokkal térítettek észhez, ez a különbség még szembetűnőbb volt. A vizsgálatot az egész világra kiterjesztették: 17 000 egyetemistát kérdeztek meg veréssel kapcsolatos emlékeikről, és mindenhol hasonló eredményekre jutottak.

A szerző maga is azt a következtetést vonja le, hogy a nevelési eszköztárból száműzni kellene a testi fenyítést, mivel az ebből fakadó intelligenciacsökkenés az adott ország gazdasági helyzetét is veszélyezteti. Ez a konklúzió már csak azért is különös, mert Murray Strauss azt is leírja: az alacsony társadalmi státusz összefügg mind az IQ-val, mind a verés gyakoriságával. Vagyis a szegényebb, iskolázatlanabb szülők, akik valószínűleg intelligenciában is elmaradnak jómódú kortársaiktól, hamarabb folyamodnak a nadrágszíjhoz, mint a felső középosztálybeliek. Mivel az IQ (kisebb-nagyobb mértékű) genetikus meghatározottságát ma már nem szokás kétségbe vonni, logikusnak tűnik, hogy az alacsonyabb IQ-jú szülő gyermeke is gyengébben szerepel a teszteken, akár verik, akár nem. 

Mi tehát a kutatás üzenete? Egyetérthetünk a New Hampshire-i kutatóval abban, hogy a verés stresszt, akár traumatikus élményt okozhat a gyerekeknek. Hogy emellett az IQ-ból is lefarag néhány pontot, önmagában talán nem döntő érv, de eggyel több indok, hogy ne pofozzuk gyermekünket lépten-nyomon. Még a végén hülyére verjük.

Az Index cikke.
Ami magyarul kimaradt: a társadalmi összefüggés (angol).

Az elmúlt 63 évben még senki sem került be a Mensa igazgatótanácsába Magyarországról, sőt Kelet-Közép-Európából sem.

Az 1946-ban Angliában alapított Mensa szervezet, melynek tagjai között az emberiség legintelligensebb két százaléka található, már szinte nagypapa korú, de a nemzetközi vezetőségben generációváltás történt. A nemrégiben tartott nemzetközi választásokon egy magyar hölgyet, Balanyi Bibiánát juttatta a több mint 107 ezer, világszerte szavazásra jogosult Mensa-tag a nemzetközi igazgatótanács (International Board of Directors) legfelsőbb vezetésébe (Executive Committee). A héttagú testületben, amely a világ legmagasabb IQ-val rendelkező embereinek az egyesületi életét koordinálja a következő két évben, Bibiána a fejlesztési igazgató pozícióját tölti be. 

Hozzá tartozik a fejlesztési irányok kijelölése, az egyes országokban működő nemzeti Mensák segítése a továbbfejlődésben, új nemzeti Mensák létrehozása, valamint ő felel a szervezet PR tevékenységéért, vagyis nemzetközi szinten ő a Mensa "arca". Balanyi Bibiána az elmúlt 9 évben elnökként a Mensa magyar szervezetét, a Mensa HungarIQát vezette, s innen lépett előre a nemzetközi színtérre. Ez azért is nagy szó, mert az elmúlt 63 évben még senki sem került be az igazgatótanácsba Magyarországról, sőt Kelet-Közép-Európából sem. Most az a ritka helyzet állt elő, hogy a világ legintelligensebb két százalékának egy magyar nő mondja meg, mit és hogyan fejlesszenek - például Amerikában, ahol a tagok többsége él. 

Bibiána a második rekordot állította fel, mert előbb minden idők legfiatalabb Mensa-elnöke volt a Mensa HungarIQa vezetőjeként, most pedig, 37 évesen, a legfiatalabb nemzetközi igazgató. 

 Előfordult már Önnel, hogy három óra tetrisezés után gondolatban elforgatott és beillesztett egy arra járó buszt a szemközti két toronyház közé?

A Tetris formálja az agyat, legalábbis erre jutottak azok a kutatók, akik a játékot gyakran használó serdülő lányok agyműködését vizsgálták. Nem csak az egyes agyterületek fejlődtek (vagyis fogyasztottak kevesebb energiát a már ismert feladatok végrehajtásakor), hanem a szürkeállomány is gyarapodott. A kutatást egyébként a Tetris jogtulajdonosa, a Blue Planet Software finanszírozta.

A lányok valószínűleg örömmel hallották az eredményeket, hiszen a nagyobb agyi aktivitás nagyobb cukorfelhasználással is jár.

A hír angolul.

"Mit érek a nagy eszemmel, ha hülyékkel vagyok körülvéve?" - ez a kérdés szinte mindannyiunkban felmerült már életünk során. A kutatások arra engednek következtetni, hogy az éles elme a mindennapi életben nagyon is sokat ér!

Az oxfordi egyetem etológiai intézetének konferenciáján érdekes eredmények hangzottak el az intelligencia kifejlődésének indokairól. 

Geoffrey Miller, az Új-Mexikói Egyetem professzora szerint az olyan emberi vonások, mint a (beszélt) nyelv, a humor, az intelligencia és az önzetlenség, azért alakultak ki, mert vonzóak a másik nem számára. 400 vietnami veterán vizsgálatával azt bizonyította be, hogy az intelligensebb férfiaknak nagyobb számú és egészségesebb a spermaállományuk, mint a rosszabb teszteredményt produkálóknak. Ennek az lehet a magyarázata, hogy természet a "jó" gének terjedését igyekszik segíteni.

A férfiasság azonban nem minden. Dr. Freya Harrison, a Bath-i egyetem kutatónője szerint az önzetlenül viselkedő férfiak kedvezőbb fogadtatásban részesülnek a hölgyeknél. Érdekes módon azonban a már eleve vonzónak tartott férfiak megítélésén ez a tulajdonság már nem javít. 

A Mensa HungarIQa tagjainak kétharmada férfi, mindannyian bizonyítottan intelligensek, az önzetlenségükről azonban nincsenek adataink. Tesztre fel, hölgyeim!

Régóta vita tárgya a kutatók körében, hogy az intelligencia milyen mértékben függ a genetikától és mennyiben a környezeti hatásoktól. Végül azzal a frappáns viszontkérdéssel álltak elő, hogy melyik oldala befolyásolja jobban egy téglalap területét, a hosszabb vagy a rövidebb.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne végeznének továbbra is kutatásokat ebben a témában. Robert Plomin és kutatócsoportja 11 ezer ikerpár adatait elemezte. Ha a gének játsszák a nagyobb szerepet az intelligencia kialakulásában, akkor az ikrek között igen erős lenne a hasonlóság. A vizsgálati eredmények szerint azonban még az ikrek IQ-ja közötti különbségért még felnőttkorban is mindössze 66%-ban tehető felelőssé az öröklődés.

Érdekes módon azonban a gének hatása a korral erősödik, hiszen gyerekeknél csupán 41%-ban játszott szerepet a veleszületett adottság. Még nem sikerült kielégítő magyarázatot találni erre a jelenségre, de gyanítják, hogy ahogy egy gyerek idősödik, egyre jobban ki tudja aknázni adottságait.

Ha a gyerekek oktatása teljesen egységes lenne, a genetikai különbségek még szembeszökőbbek lennének. Ez az információ azt támasztja alá, hogy megfelelő képességfejlesztéssel az intelligencia javítható.

Egy másik, amerikai ikerpárokon végzett kutatás szerint a nyelvvel és a gondolkodással kapcsolatos agyterületek genetikai meghatározottsága olyan mértékű, hogy a környezet szinte nincs is hatással rá. A szürkeállomány elülső részének mintázata szintén örökletes, és erősen kapcsolódik az intelligenciahányadoshoz.

A már említett Robert Plomin nyolc évet töltött a G faktor genetikai hátterének tanulmányozásával. A leggyakrabban ezt a faktort használják az intelligencia mérésére, mert jól korrelál az olyan feladatokban elért eredménnyel, mint a verbális és téri munkamemória, figyelempróbák, motorikus sebesség, szókincs és téri intelligencia. Vannak azonban, akik megkérdőjelezik, hogy ez lenne a valódi intelligencia, mondván, ezek a képességek csak az iskolában hasznosak. Tekintve, hogy az első IQ-teszteket a kisegítő iskolára szoruló gyerekek kiszűrésére fejlesztették ki, talán ez nem is véletlen.

 Nem megy a matematika? Pedig milyen jól indult!

Veronique Izard harvardi kutatónő szerint az újszülöttek is képesek elvont fogalomként kezelni a számokat. Ezt 16 újszülöttön végzett vizsgálata támasztja alá. A piciknek (életkoruk 7-100 óra között volt) olyan hangfelvételeket játszottak le, amiken egyes szótagok ismétlődtek, majd olyan képeket mutattak nekik, amin bizonyos számú egyforma tárgy volt. Az okos kisbabák (a vizsgált 16-ból 15-en) pedig sokkal hosszabb ideig szemlélték azokat a képeket, amin ugyanannyi tárgy volt, mint ahányszor a közben lejátszott felvételen az adott szótag ismétlődött. 

Egy másik vizsgálatban 36, három hónapos kisbabát szereltek fel rengeteg érzékelővel, amelyek az agy egyes területeinek aktivitását mérték. Majd olyan képsorokat mutattak nekik, ahol egyszer a tárgyak jellege (pl. labda helyett Miki egér), másszor a tárgyak száma változott meg. Azon túl, hogy a gyerekek agyának más-más területe aktiválódott a kétféle változás hatására, bebizonyosodott, hogy a tárgyak szaporodása vagy fogyása nem a figyelemmel kapcsolatos régiót "indítja be". Tehát a gyerekek nem pusztán a vizuális ingert dolgozzák fel, hanem magára a számszerű változásra reagálnak.

Az eredeti cikk angolul, sok más linkkel.

Sziasztok.

Gondolkodtam ezen a blog dolgon, és szerintem az az alapötlet, hogy az IQ-val kapcsolatos információinkat, olvasmányainkat, stb. osszuk meg egymással bedőlni látszik. Ettől függetlenül szívesen megírom, ha valami érdekeset olvasok (most épp van egy, és megosztom veletek), de szerintem a blog műfaja nem ezt kívánja. Szerintem a sokkal életszerűbb, "mindennapi" történetek nagyobb érdeklődésre tartanának számot.

Ha egyetértetek - ha nem, én most írok egy rövidet:

Már egy hete egy diétás táborban vagyok, ahol kevés kalóriát eszünk (bioételek, húst nem), sok folyadékot (víz) iszunk, és sokat mozgunk (túra, torna). Ugyebár ez arra is jó, hogy az ember kissé kilépjen a mindennapin életéből, és egyfajta más tudatállapotba kerüljön, saját magával foglalkozzon, befelé forduljon, no stressz, szép környezet, csönd, nyugalom. (+ közben táborszervezés, de hát ugyebár tábornak lennie kell) A leírás alapján gondolom nektek is van képetek arról, hogy milyen lehet. Nos, érdekes. Van itt ismert vállalat tulajdonosa, és van beosztott munkavállaló. Van racionális, és van, aki nem az.

Ugyanakkor ami a legérdekesebb, találkoztam egy olyan emberrel (Szilvi), aki szerintem az életet nagyrészt a másik oldalról közelíti meg, mint én. Azaz: nem racionalitáson alapul. Ismeretanyaga, érdeklődése sokrétű, a történelem, irodalom, vallás, psziché mind-mind megtalálható nála. Olyan, egymástól messze álló dolgokban képes meglátni a hasonlóságot, rendszert, ami számomra teljesen meglepő.

Leegyszerűsítve: azt próbálom elmondani, hogy találtam egy olyan embert, aki szerintem magas IQ-val, bölcs életfelfogással és világképpel, és komoly ismeretanyaggal rendelkezik, ugyanakkor távol áll tőle a szőrszálhasogató, nagyon racionális stílus (minden célzás nélkül).

Biztos van még ilyen, én kevéssel találkoztam eddig, és ezért ennek az élménynek örülök. (Remélem eljön tesztet írni...) :)

e-hun

A minap (is) olvasgattam, ezúttal az intelligenciáról.  Ez az utóbbi időben szokásommá vált. Azt  hiszem mindenkinek (nem csak proktoroknak és jelölteknek :)), akit kicsit is foglalkoztat érdemes lenne elolvasnia ezt a könyvet (N.J. Mackintosh - Az IQ és az emberi intelligencia) - és lehet, sőt biztos, hogy többen is olvastátok már -, mindenesetre sok érdekességet találtam benne. Ebből most egyet megosztok veletek, szerintem ebben érveket lehet találni a tolerancia mellett.

„Semmi okunk feltételezni, hogy az a fajta gondolkodásmód, amelyet a nyugati társadalmakban az intelligencia jeleként értékelünk, ugyanolyannak tűnik egy írástudatlan parasztokból álló társadalomban is. Az intelligencia fogalma részben társadalmi vagy kulturális konstruktum.

Amikor Alexander Lurija szovjet pszichológus és kollégái megpróbáltak gondolkodási tesztet összeállítani közép-ázsiai írástudatlan parasztok számára, nehezen találtak olyan anyagokat, amelyek konkrétak és ismerősek a vizsgált személyek számára, nem pedig elvontak és szokatlanok (Lurija, 1976). Teljes kudarcot vallottak. A szillogisztikus következtetés tesztben például a következő problémát használták:

Messze északon, ahol a hó fehér, a medvék is fehérek.
Nova Zemblija messze északon van, és ott mindig havazik.
Milyen színűek a medvék Nova Zemblijában?

A következő válaszokat kapták:

Honnan tudjam? Sosem jártam északon.
Miért tőlem kérdi? Maga az, aki utazott, nem én.
Valaki azt mondta nekem, hogy a medvék ott fehérek. De ő mindig hazudik.


Ez vajon azt jelent, hogy a parasztok nem képesek következtetéseket levonni? AZ összes fenti válasz bizonyítja az implicit következtetésekre való képességet, még akkor is, ha a pszichológusok nem ezeket a válaszokat várták.
Nem arról van szó, hogy ezek a parasztok nem tudtak gondolkodni, hanem inkább arról, hogy nem ismerték ennek a fura játéknak a szabályait, amelyet a pszichológusok játszani próbáltak velük.

Lurija egy másik fontos dolgot is talált, amit számos más pszichológus is felfedezett: a nyugati társadalmakban, ahogy a gyerekek idősebbé válnak, egyre inkább hajlamosak arra, hogy a világ dolgait taxonómiai kategóriákba sorolják. Ha kapnak egy kést, egy villát, egy kanalat, egy narancsot, egy almát és egy banánt, akkor az első és az utolsó hármat rakják egy halmazba: az első három szerszám, az utolsó három pedig gyümölcs.

Így ha a következő kakukktojás-feladatot kapják:

Kalapács, fűrész, balta, fatuskó

Akkor nehézség nélkül rávágják, hogy a fatuskó a kakukktojás.

Nem így a Lurija által vizsgált személyek. A tipikus válaszok így hangzottak:
Mind összetartoznak, mert a fűrésszel és a baltával fel lehet aprítani a fatuskót, a kalapáccsal pedig kalapálni.
Amikor azt mondták nekik, hogy van, aki szerint a fatuskó nem tartozik a többi közé, ezt válaszolták: Neki valószínűleg van már elég tűzifája, nekünk viszont nincs.
Ahelyett, hogy a tárgyakat taxonómiai kategóriákba sorolták volna, olyan csoportokat állítottak össze belőlük, amelyekkel együttesen lehet csinálni valamit. Ki merné azt mondani, hogy az egyik fajta csoportosítás „intelligensebb”, mint a másik? Mi történetesen hajlamosak vagyunk értelmesebbnek tartani a taxonómiai csoportosítást. Mások viszont nem.

Egy afrikai paraszt, amikor ugyanezzel a problémával szembesítették, azt mondta, hogy a kés és a narancs összetartoznak, mert a késsel el lehet vágni a narancsot, és egy bölcs ember így osztályozza a tárgyakat. Amikor megkérdezték tőle, hogy egy ostoba ember hogyan csinálná, akkor egy pillanat alatt egy kupacba rakta az összes evőeszközt és egy másikba az összes gyümölcsöt, (Glick, 1975)

Nem szabad elfelednünk, hogy a standard IQ-teszteket úgy tervezték, hogy a nyigati ipari társadalmakban értékesnek tartott tudást, intellektuális készségeket és kognitív képességeket mérjék, különösen azokat, amelyeket ezeknek a társadalmaknak az oktatási rendszere nagyra tart. Ezt nem is csinálják rosszul. De nincs okunk feltételezni, hogy más kultúrák vagy társadalmak osztoznak ezekben az értékekben."

Forrás: N.J. Mackintosh – Az IQ és az emberi intelligencia, Kairosz Kiadó, 2007

 Bár az IQ nem minden, egyes vállalkozók mégis úgy gondolják, hogy ez a két betű fejezi ki legjobban termékük imázsát. Az még érthető is, amikor egy laptopnak adják ezt a fantázianevet, hiszen a számítógép dolga az információk gyors feldolgozása és az utasítások pontos végrehajtása. Azt is elfogadom, hogy a Toyota legújabb aprócska városi autóját nevezte el így, szakmai értékelések szerint csak úgy hemzsegnek benne az intelligens helycsökkentő megoldások. Egye fenyő, még az IQ-Routes elnevezésű navigációs szoftver is elmegy.

Na de miért neveznek el IQ-nak egy mellszívót, egy pártot (Ifjúsági Konzervatív Unió), egy padlóburkoló anyagot vagy egy bort? Ezt nem értjük. Bár utóbbi legalább díjnyertes volt Bordeaux-ban. :-) 

"A lábam már őszül, a fülem kérges, a szemem is hajlott és púpos" - panaszkodik Matthias a Brian élete című filmben. Az agya mégis remekül vág, még a megkövezést is sikerül megúsznia. Lehet, hogy a film mégsem realisztikusan ábrázolja az öregedést??

A virginiai egyetem frissen publikált tanulmánya szerint a mentális képességek "időskori romlása" már 27 éves korban elkezdődik (amikor őszülésnek és púposságnak jó esetben semmi jele sincs). A hét éven át tartó kísérletek, melyek során kétezer, 18 és 60 év közötti, túlnyomórészt egészséges és tanult alanynak különféle teszteket (pl. képrejtvények, minták összefüggéseinek felfedezése és szavak vagy történetek felidézése) kellett kitöltenie, arra az eredményre vezettek, hogy a szellemi csúcsot a legtöbben 22 évesen érjük el, azonban a téri vizualizálás, a logika és a gondolkodási sebesség már öt évvel ezután csökkenni kezd. A memória hanyatlása kb. tíz évvel ezután kezdődik.

A látás csökkenéséért sem csak a szemlencse laposodása tehető felelőssé, hanem az agykéreg látásközpontjában zajló romlási folyamatok is. A látásért felelős neuronok csak egy bizonyos tárgyra vagy a mozgás egy bizonyos irányára reagálnak, ezt nevezzük szelektivitásnak. Ez teszi lehetővé, hogy az agy értelmet adjon az őt körülvevő hatalmas mennyiségű vizuális ingernek. A szelektivitás idősebb korban csökken, így a látás hatékonysága is romlik. Idős (30 év körüli) makákó majmokon végzett kutatások alapján a neuronok működése kémiai anyagokkal javítható, és a kutatók sejtése szerint ez nem csak a látásra igaz.

Addig is, amíg megtalálják az öregedés ellenszerét, mit tehetünk, hogy megállítsuk, vagy legalább lassítsuk ezt a folyamatot? Egy 2008-ban megjelent tanulmány szerint a bogyófélék (eper, áfonya, szőlő) fogyasztása javítja a munkamemóriát és visszafordítja az agy öregedését... legalábbis a korosodó patkányok esetében, akiken a kísérletet elvégezték. A jótékony hatást egy pterosztilbén nevű vegyület váltja ki. 

Sokat segít továbbá, ha elkerül minket a cukorbaj, a Parkinson-kór és a magas vérnyomás, ugyanis ezek alakítják ki az időskori elbutulással általában együtt járó véredénytágulást az agy fehérállományában. 

Az egészséges életmód tehát ismét képbe kerül. Az interneten fellelhető számos tipp között szerepel:
- a "B-k", azaz a folsav, a B6, illetve a B12 vitamin rendszeres fogyasztása, 
- a telített- és transzzsírsavak bevitelének csökkentése, 
- egyes kutatások szerint az alacsony dózisban adagolt aszpirin vagy más gyulladáscsökkentő (ám figyelem! ezek előzetes eredmények, és a kezelésben még nem javasolják a használatukat!), 
- a dohányzás mellőzése, 
- az alkohol mértékletes fogyasztása (ez jótékonyabb hatású, mint a teljes absztinencia), 
- a fejsérülések kerülése,
- társas kapcsolatok ápolása (ez csökkenti a vérnyomást és növeli a várható élettartamot, továbbá az agy kommunikációért felelős területeit is megmozgatja),
- hetente legalább egyszer közepes vagy erős intenzitású mozgás.

Az ajánlott ételek között most nem soroljuk fel a halféléket (mindenki tudja, hogy tele vannak Omega-3 zsírsavakkal) és a már említett bogyókat (az unalomig ismert antioxidánsok forrását), említést kell tennünk azonban néhány kevésbé népszerű gyógyhatású eledelről.

Olajos magvak: a bennük lévő arginin (egyfajta aminosav) serkenti a növekedési hormon termelődését, amely 35 éves kor után bizony már nem megy magától. 

Keresztesvirágúak: a karfiol, a brokkoli és a kelbimbó nagy mennyiségben tartalmaznak kolint, amely az ingerület-átvitelhez nélkülözhetetlen, és - ki gondolná? - a termelés szintén a korral csökken. Ha nem kedveljük ezeket az ételeket, fogyaszthatunk tojást, szójababot vagy káposztát is, amelyek szintén kolinban gazdagok. 

Zöld tea: az antioxidánsokon kívül egy olyan enzimet is tartalmaz, amely gátolja az Alzheimer-kór kialakulását. 

Egy amerikai kutatás arra az eredményre jutott, hogy a képzettebb idősek ötször akkora valószínűséggel őrzik meg szellemi fittségüket, mint a képzettség nélküliek. Hasonlóan a testedzéshez, minél inkább használja valaki szellemi kapacitását, annál kevésbé fogja elveszíteni azt (jó példa erre a Mensa HungarIQa legidősebb tagja, aki 89 évesen egy memóriaprodukcióval lépett színpadra legutóbbi rendezvényünkön). 

Még egy jó hír a végére: a tapasztalatok gyűjtésén alapuló képességek (például a szókincs vagy az általános műveltség) egészen 60 éves korig folyamatosan javulnak. Mai világunkban az ismeretek gyorsan elavulnak ugyan, de a nagymama lekvárja, az a felülmúlhatatlan, amit már negyven éve ugyanúgy főz...

Szóval becsüljük meg az időseket, és adjunk nekik sok B-vitamint! :-)

Források:

"Az agy öregedése 27 éves korban kezdődik"

"Berry extracts may ease age-related mental decline" (angol)

"Study finds potential new cause of mental decline in old age" (angol)

"Study on world's oldest monkeys may explain age-related mental decline, scientists say"(angol)

"12 ways to keep your brain young" (angol)

"8 foods to keep your brain young and healthy" (angol)

 Mi az intelligencia? Hát, azt sajnos nem tudjuk. Két konferenciát is összehívtak pusztán ennek a fogalomnak a definiálására, de talán a leghasználhatóbb, amivel előálltak, az volt, hogy "az intelligencia az, amit az IQ-tesztek mérnek".

Arra viszont sokan sokféle választ tudunk adni, hogy mi NEM az intelligencia. 

- nem műveltség. Az összefüggés egyoldalú: egy magas intelligenciájú ember valószínűleg legalább átlagos műveltséget szerez az évek során, de még egy kimagaslóan művelt egyetemi professzorról sem állítható biztosan, hogy különösebben intelligens.

- nem bölcsesség. Ez szintén egy megfoghatatlan tulajdonság, a kutatások szerint azonban az emberek azt tartják bölcsnek, aki társaságkedvelő, gyakorlati ismeretekkel és jó önismerettel rendelkezik, érzelmileg stabil, toleráns és jól tűri a bizonytalanságot. 

- nem tehetség. Gardner többfaktoros elmélete az intelligencia alábbi fajtáit különbözteti meg: logikai-matematikai, téri, mozgásos, zenei, verbális, interperszonális (személyközi) és intraperszonális (személyen belüli). A kiemelkedő zenei, művészeti vagy sportteljesítményt nyújtókat mégsem intelligensnek, hanem tehetségesnek szoktuk nevezni. A tehetséget azonban sokan tanult képességnek tartják, míg az intelligencia felnőttkorban már nem fejleszthető célzottan.

- nem sikeresség. Az intelligenciatesztek ennek ellenére igen jól bejósolják a várható sikerességet - egyes fajtái (pl. a Stanford-Binet-teszt, amit eredetileg is erre fejlesztettek ki, illetve a magyar pszichológusok által is használt Wechsler) az iskolai eredményt vetítik előre, mások (pl. a Raven-teszt) az életbeli sikerességet. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a kiemelkedő intelligenciájúak mind nagyon sikeresek lennének.

Vagy talán ez csak a siker definíciójától függ? Mit nevezünk sikernek: azt, ha valaki egy nagyvállalat igen jól kereső vezérigazgatója; ha akár egy kis cipészműhelyben, de jól és örömmel végzi a munkáját; vagy ha önkéntesként az afrikai éhezőkön segít? Ezt mindenki maga dönti el.

Az érzelmi intelligencia fogalmát Goleman vezette be 1995-ben. Definíciója szerint ez a saját és mások érzelmeinek felismerését, értelmezését és kezelését lehetővé tevő képesség. Sejtése szerint ez az a tulajdonság, amely egyeseknek segít, hogy kibontakoztasság képességeiket és sikeresek legyenek. Antonio Damasio neurológus szerint "A legtöbb döntés, amelyet meg kell hoznunk, a lehetséges kimenetelek olyan nagy számát kínálja, hogy ha megkísérelnénk mindegyiket elemezni, annak sose lenne vége. Ha valaki meghív minket másnapra ebédre, a megbeszélt időpontban még mindig azon gondolkoznánk, vajon elmenjünk-e." A döntést az gyorsítja fel, hogy az egyes alternatívákhoz emocionális értékeket társítunk. Tehát az EQ nagy hasznunkra van a mindennapi életben!

A kutatások érdekes eredményekre vezettek az érzelmi intelligencia, az IQ és a munkahelyi teljesítmény összefüggésével kapcsolatban is. Az életbeli sikert kb. 20%-ban határozza meg az IQ. Az alacsonyabb IQ-jú dolgozók sikere azonban nagymértékben az érzelmi intelligenciától függött, míg a magasabb intelligenciájúaké kevésbé. 

A Graham Murray vezetésével a Cambridge-i egyetemen végzett kísérlet azt vizsgálta, mely agyterületek játszanak szerepet a társas hajlam kialakulásában. Azt találták, hogy azok a régiók, amelyek az ember legprimitívebb, ösztönös élvezetforrásai (például az evés és a szex) által kiváltott pozitív érzésekért felelősek, több agysejtet tartalmaztak a társaságkedvelő alanyok esetében. Arra a kutatók még nem találták meg a választ, hogy melyik az ok és melyik az okozat: azaz hogy a megfelelő helyeken koncentrált szürkeállomány okozza-e a társas hajlamot, vagy a társaságkedvelő emberek agykérge szerveződik másképpen.

És vajon mennyire társaságkedvelő a "legszínesebb szürkeállomány"?

Források:

The EQ Factor
http://www.time.com/time/classroom/psych/unit5_article1.html (angol)

Kiknek van a legtöbb agysejtjük?
http://hvg.hu/Tudomany/20090521_tarsasagi_ember_agysejtek.aspx

Neurobiology of wisdom (abstract) 
http://archpsyc.ama-assn.org/cgi/content/abstract/66/4/355  (angol)

A Mensa HungarIQa a hét végén tartotta rendes közgyűlését. Részletek a következő Asztallapban.

Elnökünk beszédet tart

A tagság figyel

A tagság itt még mindig friss

A környezet elég retró: a Stefánia (volt MNMH) Gobelin terme
(ami 25 év alatt semmit sem változott)

A Liege-i egyetem kutatói összefüggést találtak az alvási szokások (más néven kronotípusok) és az intelligencia között. 

Bár Benjamin Franklin azt tanácsolta, keljünk és feküdjünk korán, nincs tudományos bizonyíték arra, hogy ez bármilyen egészségi, gazdasági vagy felfogóképességbeli előnnyel járna. Sőt. A "bagoly" típusú emberek, akik későn fekszenek és kelnek, magasabb agyi aktivitást és jobb teljesítményt produkáltak (azonos mennyiségű alvás után, ugyanannyi ébren töltött idő elteltével), mint a korán fekvő és kelő "pacsirták". A "korán" és a "későn" határát a kutatók a felkelés esetén reggel 8, a lefekvés esetén este 11 órában határozták meg.

Ráadásul az átlagos jövedelmük is a baglyoknak volt magasabb. Egy brit kutatás szerint, amelyet 65 év feletti "madárkákon" végeztek, a bagoly típusúak nagyobb arányban rendelkeztek saját autóval és vécével felszerelt ingatlannal, mint a pacsirták. A baglyok közé tartozott például Winston Churchill is, aki - sok mai sorstársával ellentétben - megengedhette magának, hogy "reggeli" fürdője közben tartsa a megbeszéléseket.

A ma uralkodó munkarend sokakat pacsirtalétre kényszerít, egy amerikai vizsgálat szerint a népesség fele nem a biológiai órája szerint él (ezt nevezik "social jet lag"-nek, azaz társadalmi időeltolódásnak). Főleg a kisgyerekekre és a fiatalokra jellemző a "bagolyság", ezért okoz sokaknak gondot időben beérni az iskolába.

Az egyéni sajátosságok figyelmen kívül hagyása az időnkénti késéseknél jelentősebb problémákat is okozhat. Egy dán tanulmány szerint azok a nők, akiket legalább fél éven keresztül éjszakai műszakba osztottak be, másfélszer akkora eséllyel kaptak mellrákot, mint a nappal dolgozó hölgyek. Megnő a pszichiátriai betegségek (például depresszió) és anyagcsereproblémák gyakorisága is.

Valószínűleg az alvási mintázat is genetikai eredetű, és az őskori munkamegosztás idejére nyúlik vissza, amikor is a korán kelő emberekből vadászok, az éjszaka aktívakból pedig éjjeliőrök lettek. 

Forrás:

http://index.hu/tudomany/brittudosok/2009/04/24/a_keson_kelok_okosabbak/http://www.nytimes.com/1998/12/22/health/vital-signs-patterns-night-owls-now-getting-the-worms.html?sec=health&&n=Top/Reference/Times%20Topics/Subjects/I/Intelligence (angol)http://dangerousintersection.org/2009/03/25/struggling-to-live-life-as-an-owl/ (angol)

1985-86-ban az Egyesült Államokban többezer vietnami veteránon végeztek mindenre kiterjedő egészségi vizsgálatot. Az eredményeket később elemző londoni kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a jó általános egészségi állapot és a magasabb intelligencia azonos genetikai gyökerekre vezethető vissza. Tucatnyi betegség (például a sérv, a fülgyulladás vagy a szürkehályog) ritkábban fordult elő az intelligensebb veteránoknál. A jelenség azt a kérdést veti fel: hogyan gyakorolhat hatást az intelligencia olyan folyamatokra, amelyek ennyire távol vannak az agy működésétől?

Gondolhatnánk arra, hogy ez azért van, mert aki intelligens, az tudatosan az egészséges életmódot választja. A kutatók elismerik az összefüggés létezését, azonban az intelligencia mégis jobban korrelált a fenti betegségek előfordulási gyakoriságával, mint például a testtömegindex vagy a nemdohányzás.

Ugyanebben a veteráncsoportban már kimutatták azt, hogy az intelligensebb férfiak spermái egészségesebbek. Mindazonáltal az elmélet még igazolásra vár.

Link az eredeti cikkhez (angolul)

Matthijs van Boxsel holland "morozófus", civilben szervezetfejlesztési tanácsadó, már tizenöt éve a butaságot kutatja.

Azt állítja, hogy az emberi fajt meghatározó alapvető tulajdonságról van szó, amely nem az intelligencia hiányát, hanem épp ellenkezőleg, annak előfeltételét jelenti! A butaság ugyanis "nem szándékolt, akaratlan önpusztításra való hajlam", amely ellen az emberiség úgy védekezett, hogy kifejlesztette magában az intelligenciát.

A kötet távolról sem szigorú tudományossággal íródott lexikon, inkább kultúrtörténeti esszégyűjtemény, amely 15 nyelven való megjelenés után Magyarországra is megérkezett. A szerző számos kultúrkörből merít, hiszen állítása szerint a civilizáció nem más, mint a butaság elleni küzdelem stratégiáinak összessége.

Forrás: Metropol

http://www.metropol.hu/kultura/cikk/395145

Minden idők legfiatalabb Mensa-tagja lett egy kétéves kislány. Elise Tan Roberts IQ-ja a vizsgálatok szerint 156 (ezzel a gyerekek számára készült standard szerint a felső két ezrelékbe tartozik, a Mensa-tagság kritériuma pedig "csupán" a felső két százalékba való tartozás). Ismeri az ábécét, felismeri az írott betűket, tudja 35 ország fővárosát, képes egyjegyű számok összeadására, és tud különbséget tenni egy egyenlő oldalú és egy egyenlő szárú háromszög között.

Szülei azt állítják, hogy nem tanították szándékosan a kislányt, egyszerűen válaszoltak arra a rengeteg kérdésre, amit Elise nap mint nap feltett nekik. Most is úgy nyilatkoznak, hogy lányukat továbbra sem fogják speciális képzésre hordani. Joan Freeman professzor szerint, aki az intelligenciavizsgálatot végezte, a kitűnő memória teszi lehetővé, hogy Elise ilyen gyorsan tanuljon. Egyébként nem csak tárgyi tudása átlagon felüli: 8 hónaposan kezdett járni, 10 hónaposan futni, az első szavát pedig már 5 hónapos korában kimondta.

Az angol Mensa 10, a Mensa HungarIQa pedig 17 éves kortól teszteli a gyerekeket, Elise eredményét azonban az angol szervezet elfogadta, és tagjai közé vette a kislányt.

Itt olvashatsz többet Elise-ről (angol nyelven):

http://blogs.mirror.co.uk/mirror-images/2009/04/elise-the-2-year-old-mensa-gen.html (képekkel!)

http://www.mirror.co.uk/news/top-stories/2009/04/29/exclusive-the-amazing-two-year-old-with-an-iq-of-156-she-s-cleverer-than-carol-vorderman-115875-21319470/

http://www.thesun.co.uk/sol/homepage/news/article2404266.ece

http://www.dailymail.co.uk/news/article-1175141/Meet-Elise-girl-IQ-higher-Carol-Vorderman.html

Ezen a hétvégén ünnepelte a Mensa HungarIQa 16. születésnapját (illetve, ahogy egy pedáns tagtársunk fogalmazott, most volt a magyar Mensa 16 éves, 1 hónapos és 4 napos).

A jeles alkalom tiszteletére majd’ 200 M és M-családtag gyűlt össze a Stefánia Kulturális Központban. Érdekes kiállítást láthattunk a tagok munkáiból (volt ott a rézdrót fáktól az elemgyűjteményen át a kavicsállatkákig minden), néhányan pedig a színpadon mutatták be zenei vagy egyéb tudásuk legjavát.

Ezután díjkiosztó következett: a tagok szavazatai alapján odaítélt elismeréssel a legjobb szervezőt, illetve a Mensában véghezvitt “életművét” jutalmazzuk. Az est fényét Hobo “Tudod, hogy nincs bocsánat” című előadása is emelte.

És természetesen voltak finom étkek-italok, csinos hölgyek, rég nem látott ismerősök... ahogy az egy szülinapi partihoz illik.

Happy Birthday Mensa!

Tudtad, hogy van egy magyar focicsapat, amelyik már harmadszor lett világbajnok?

A Mensa HungarIQa válogatottja 2009-ben sikeresen megvédte elsőségét az idén Münchenben megrendezett Mensa World Cupon!

Világbajnok lett a magyar fociválogatott, bár a csapatba kerülésnek ezúttal nem elsősorban a focitudás, hanem a magas IQ volt a feltétele. Ezt a világbajnokságot évente rendezik meg, a szervező pedig a Mensa közösség, amelynek tagja csak az lehet, aki sikerrel teljesítette a tagság feltételét: olyan eredménnyel írta meg az IQ tesztet, amire csak az emberiség 2 százaléka képes. Magyarországon a Mensa HungarIQa végzi a tesztiratást, és tagjai valamennyien 130 pontnál magasabb IQ értékkel rendelkeznek. A mensás foci világbajnokságon többek között Németország, Dánia és Olaszország nemzeti Mensa-szervezeteinek csapata is indult, és a pályán vitathatatlanul intelligens megoldásokból születtek a gólok. A világbajnoki győztes - immár harmadik alkalommal - a Mensa HungarIQa csapata lett, és a válogatott bebizonyította: az intelligencia a génjeikben, a foci a vérükben van!

Ha szeretnél többet olvasni a témáról, ajánljuk az alábbi linkeket:

http://www.nb1.hu/popupindex.php?itemid=75277  (itt képet is találsz!)

http://www.nemzetisport.hu/egyebfoci/labdarugas-vilagbajnok-a-magyar-mensa-futballvalogatott-232702.html

http://kso.hu/rovid_hir/?cikk=232702&date=2009-04-23

http://www.foci24.com/index.php?ugras=hirolvaso&hirszama=44686&qq=rss

http://www.hunvista.net/2009/04/23/labdarugas-megvedte-vilagbajnoki-cimet-a-magyar-mensa-valogatott/

Üdv minden kedves olvasónak!

...ha már korog az agyad;

...ha csak egy kis ínyencségre vágysz;

...ha kedveled a fehér abrosz (vagyis asztallap) melletti beszélgetéseket;

                                                                akkor a legjobb helyen jársz!

Mint azt Te is látod, elindult az IQsok blog, azaz a Szellemi Étkezde, ahol igyekszünk minél gyakrabban feltölteni az intellektuális svédasztalt érdekes, friss hírekkel. 

A főfogás az intelligencia, az ezzel kapcsolatos újdonságok, kutatások, tesztek, de a menü kiegészülhet (igény szerint) fejtörőkkel, programajánlókkal - és persze a Ti véleményetekkel!

Legyen ez egy interaktív blog, hallassátok a villacsörgést!

Jó étvágyat, kellemes olvasgatást kívánunk!

az IQsok csapata